10 legjobb

Leghíresebb római császárok – A 10 legismertebb római császár olyan vezetők, akikről a történelemből, vagy filmekből, könyvekből szinte mindenki hallott. A Római Birodalom több mint ezeréves történelme során császárok sora irányította a világ valaha volt egyik legnagyobb hatalmát. Akár a leghíresebb zeneszerzőket, vagy akár a legismertebb magyar festőket nézzük, egészen más – nevezetesen az alkotás tette őket naggyá. Itt viszont a hatás a birodalomra, az emberekre és a történelem menetére.

A leghíresebb római császárok némelyike bölcs építő, aki békét és felvirágzást hozott, míg mások nevét a zsarnokság és az őrület tette hírhedtté. Hatalmuk szinte korlátlan volt: hadseregeket vezettek, törvényeket hoztak, és istenként tisztelték őket. Ismerjük meg azt a tíz uralkodót, akiknek tettei és öröksége a legmélyebb nyomot hagyták a történelemben.

A 10 leghíresebb római császár

A 10 legismertebb római császár – Julius Caesar, az előfutár

Bár technikailag sosem viselte a császári címet, Julius Caesar (i. e. 49–44 között diktátor) nélkül a császárság intézménye talán létre sem jött volna. A köztársaság válságban volt, polgárháborúk szaggatták, amikor Caesar, a briliáns hadvezér és politikus Gallia meghódítása után a híres „a kocka el van vetve” felkiáltással átlépte a Rubicon folyót, és Róma ellen vonult. Noha mondása nem tartozik a mély idézetek közé, közismert lett, legyőzte ellenfeleit, és örökös diktátorrá neveztette ki magát, ezzel a gyakorlatban felszámolva a köztársaságot.

Reformjai, mint a naptár megújítása (ezt használjuk kis módosításokkal ma is) és a provinciák közigazgatásának átszervezése, a birodalom alapjait rakták le. Hatalmának központosítása és népszerűsége azonban kivívta a szenátori arisztokrácia félelmét és gyűlöletét. Egy csoport szenátor, köztük fogadott fia, Brutus, i. e. 44. március idusán meggyilkolta őt a szenátus épületében. Halála nem mentette meg a köztársaságot, épp ellenkezőleg: újabb polgárháborúba taszította Rómát, amelyből végül unokaöccse és örököse, Octavianus került ki győztesen.

Caesar neve fogalommá vált. A „császár” és a szláv „cár” szó is az ő nevéből ered. Öröksége az a felismerés volt, hogy a hatalmasra duzzadt birodalmat már nem lehetett a régi köztársasági keretek között irányítani. Ő volt az az ember, aki megmutatta az utat, amin az utána következők már végigmehettek.

A leghíresebb római császárok listája – Augustus, a birodalom alapítója

Caesar örököse, Octavianus (i. e. 27 – i. sz. 14) volt az, aki beteljesítette azt, amit nagybátyja elkezdett. A polgárháborúk lezárása után zseniális politikai érzékkel, a köztársasági látszat fenntartása mellett építette ki egyszemélyi hatalmát. Felvette az „Augustus” (Fenséges) címet, és princepsnek, azaz „első polgárnak” neveztette magát. Ezzel hivatalosan is megszületett a Római Birodalom, ő pedig annak első császára lett.

A 10 legismertebb római császár közül az ő uralkodása a Pax Romana, a római béke közel két évszázados időszakát hozta el. Vége lett a belső háborúknak, a birodalom pedig virágzásnak indult. Augustus átszervezte a hadsereget, létrehozta a testőrséget, a praetorianus gárdát, és hatalmas építkezésekbe kezdett Rómában. Büszkén mondta, hogy „téglavárosként vette át Rómát, és márványvárosként hagyja hátra”. Nevéhez fűződik többek között a Forum Augustum és az Ara Pacis (a Béke Oltára) felépítése. Ezzel megalapozta, hogy a világ leghíresebb épületei közül sokuk Rómában szülessen meg.

Augustus rendkívül hosszú, több mint 40 éves uralkodása stabilitást teremtett. Hatalmát nem a nyers erőszakra, hanem a tekintélyre, a törvények tiszteletére és a propaganda ügyes használatára alapozta. A béke és a jólét korszakát hozta el, megalapozva a birodalom évszázadokon át tartó fennmaradását. Ő lett a minta minden későbbi császár számára.

A leghíresebb római császárok listája időrendben, bemutatása

Caligula, a zsarnokság őrülete

Gaius Caesar Germanicus, ismertebb nevén Caligula (i. sz. 37–41) a zsarnok császár archetípusa. A leghíresebb római császárok közül az egyik legellentmondásosabb. Nevét katonáktól kapta gyerekkorában, jelentése „csizmácska”. Uralkodása elején rendkívül népszerű volt, de egy súlyos betegség után viselkedése drasztikusan megváltozott. Zsarnokká, kiszámíthatatlanná és kegyetlenné vált, akinek tettei sokkolták Rómát.

A róla szóló történetek legendássá váltak. Állítólag azt tervezte, hogy kedvenc lovát, Incitatust konzullá nevezi ki, istenként tiszteltette magát, és vérfertőző viszonyt folytatott a nővéreivel. Bár ezen történetek egy része valószínűleg a későbbi, ellenséges propaganda terméke, az kétségtelen, hogy uralkodása a terror és a pazarlás jegyében telt. A kincstárat kiürítette, vagyonelkobzásokkal és koholt vádakkal próbálta pótolni a hiányt.

Caligula rémuralmának a praetorianus gárda vetett véget. Testőrei, megelégelve megaláztatásait és kegyetlenkedéseit, összeesküvést szőttek ellene, és meggyilkolták feleségével és kislányával együtt. Rövid, alig négyéves uralkodása sötét folt a birodalom történetében, és örök mementója annak, hová vezethet a korlátlan hatalom.

A leghíresebb római császárok listája időrendben – Nero, a művész és a szörnyeteg

Nero (i. sz. 54–68) uralkodása a római történelem egyik legellentmondásosabb időszaka. Fiatalon, nevelője, a filozófus Seneca irányításával ígéretesen indult a kormányzása. Idővel azonban egyre inkább a hatalom mámorának és saját művészi ambícióinak élt. Elhanyagolta az államügyeket, miközben lantművészként és kocsihajtóként lépett fel nyilvánosan, ami a római arisztokrácia szemében méltatlan volt egy uralkodóhoz.

A nevéhez fűződő leghíresebb esemény a i. sz. 64-es nagy római tűzvész. Bár a pletyka, miszerint lantján játszva nézte a lángoló várost, valószínűleg nem igaz, a katasztrófa utáni tettei gyanakvást keltettek. Akár a legfurcsább fóbiákkal rendelkezők tettei, az ő lépései sem voltak logikusak. A leégett területek jelentős részén egy gigantikus palotát, a Domus Aureát (Arany Házat) kezdett építeni. Hogy a gyanút elterelje magáról, a keresztényeket tette meg bűnbaknak, és megkezdte a történelem első nagy keresztényüldözését.

Nero zsarnoksága és pazarlása egyre nagyobb ellenállást váltott ki. Végül a hadsereg is ellene fordult, és a szenátus halálra ítélte. Menekülés közben, egy felszabadított rabszolgája segítségével lett öngyilkos. Utolsó szavai állítólag ezek voltak: „Qualis artifex pereo!” – „Mekkora művész vész el bennem!” Halálával véget ért a Julius–Claudius-dinasztia, és a birodalom ismét polgárháborúba süllyedt.

A 10 leghíresebb római császár – Vespasianus, a rendteremtő

A Nero halála utáni kaotikus „négy császár évéből” egy tapasztalt, józan gondolkodású hadvezér, Titus Flavius Vespasianus (i. sz. 69–79) került ki győztesen. Egy egyszerű lovagrendi családból származott, és a ranglétrát végigjárva, saját érdemei alapján jutott a csúcsra. Feladata a rend helyreállítása és a birodalom pénzügyi stabilizálása volt a polgárháború és Nero pazarlása után.

Vespasianus pragmatikus és földhözragadt uralkodó volt. Rendelkezett a jó vezető személyiségjegyei többségével. Helyreállította a kincstár egyensúlyát, többek között új adók bevezetésével. Híres mondása – „Pecunia non olet” (A pénznek nincs szaga) – akkor hangzott el, amikor a nyilvános illemhelyek megadóztatása miatt kritizálták. Uralkodása alatt fojtották el a nagy zsidó felkelést Júdeában, melynek során fia, Titus lerombolta a jeruzsálemi templomot.

Legmaradandóbb alkotása a Colosseum építésének megkezdése volt Nero Arany Házának helyén, visszaadva ezzel a területet a római népnek. Sikeresen stabilizálta a birodalmat, és megalapította a Flavius-dinasztiát. Az első császár volt, akit a fiai követtek a trónon, és természetes halállal halt meg, ami önmagában is a rend helyreálltát jelezte.

Felejthetetlen birodalmi vezetők az ókorból

A leghíresebb római császárok nevei – Traianus, az optimus princeps

Marcus Ulpius Traianus (i. sz. 98–117) uralkodása alatt érte el a Római Birodalom a legnagyobb területi kiterjedését. A szenátus az Optimus Princeps (A Legjobb Uralkodó) címmel ruházta fel, és az utókor is a „jó császárok” egyik legkiválóbbjaként emlékszik rá. Hispániában született, ő volt az első nem itáliai származású császár, ami jelezte a provinciák növekvő fontosságát.

Kiváló hadvezérként két nagy háborúban meghódította Daciát (a mai Románia területét), amelynek aranybányái hatalmas gazdagságot hoztak Rómának. A győzelem emlékére emeltette a ma is látható Traianus-oszlopot, amelynek domborművei részletesen ábrázolják a hadjárat eseményeit. Később a Pártus Birodalom ellen is sikeres hadjáratot vezetett, elfoglalva Mezopotámiát. Életéről és hadjáratairól több könyv, illetve ismertebb történelmi regények is születtek

Traianus nemcsak hódító, hanem nagyszerű építő és adminisztrátor is volt. Hatalmas közmunkaprogramot indított: utakat, hidakat, vízvezetékeket építtetett szerte a birodalomban. Rómában megépíttette a lenyűgöző Traianus-fórumot és a Traianus-vásárcsarnokot, a világ első bevásárlóközpontját. Létrehozta az alimenta nevű szociális programot, amely az árva és szegény sorsú gyermekek ellátását támogatta. Igazságos és emberséges uralkodóként vonult be a történelembe.

Hadrianus, a birodalom megerősítője

Hadrianus (i. sz. 117–138), Traianus utódja, gyökeresen más politikát folytatott. Felismerte, hogy a birodalom elérte határait, és a további hódítások helyett a meglévő területek megerősítésére és a határok védelmére helyezte a hangsúlyt. Feladta a nehezen védhető mezopotámiai hódításokat, és a birodalom minden szegletében megerősítette a határvédelmet, a limest.

Ennek leghíresebb példája a Britanniában épült, hetvenhárom mérföld hosszú Hadrianus-fala, amely a birodalmat védte az északi barbár törzsektől. Hadrianus uralkodásának több mint felét utazással töltötte, személyesen látogatta végig a provinciákat, ellenőrizte a hadsereget és a közigazgatást. Szenvedélyesen rajongott a görög kultúráért, ezért „a kis görög” (Graeculus) gúnynéven is emlegették.

Noha biztos nem tartozik a legjobb emberek közé, számos tette fennmaradt az utókorra. Rómában az ő nevéhez fűződik a Pantheon újjáépítése, amelynek lenyűgöző, kazettás kupolája a római építészet csúcsteljesítménye. Felépíttette saját hatalmas mauzóleumát is, a mai Angyalvárat. Bár uralkodását beárnyékolta a második zsidó háború véres leverése, Hadrianus egy békés, stabil és jól védett birodalmat hagyott utódaira.

A leghíresebb római császárok listája nevei időrendben

A leghíresebb római császárok – Marcus Aurelius, a filozófus császár

Marcus Aurelius (i. sz. 161–180) testesítette meg Platón ideálját a filozófus-királyról. A sztoikus filozófia mélyen hívő követője volt, akinek személyes jegyzeteiből, elmélkedéseiből állt össze a ma is nagy hatású Elmélkedések című mű. Ebben a kötelességről, az önfegyelemről és az univerzum rendjéről írt, miközben uralkodása szinte teljes egészében háborúkkal és válságokkal telt. Szövegeinek helye van manapság is az elgondolkodtató mondások, idézetek között.

Uralkodása a Pax Romana végét jelentette. A birodalmat egyszerre sújtotta egy pusztító pestisjárvány és a Duna menti germán törzsek (markomannok, kvádok) betörése. Marcus Aurelius éveken át a hadszíntéren, a hideg dunai határon vezette a légiókat, hogy megvédje a birodalmat. Bölcsessége és kötelességtudata ellenére uralkodása alatt a birodalom súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül.

Személyes tragédiája, hogy a béke és a filozófia híveként élete nagy részét háborúskodással kellett töltenie. A történelem iróniája, hogy ez a bölcs uralkodó megszakította a „jó császárok” hagyományát, és vér szerinti fiát, a méltatlan Commodust tette meg utódjának, akinek zsarnoki uralkodása újabb válságba sodorta Rómát.

Diocletianus, a birodalom megmentője

A 3. század válsága során a birodalom a szétesés szélére került a folyamatos polgárháborúk, a barbár betörések és a gazdasági összeomlás miatt. Ebből a káoszból emelkedett ki egy keménykezű illír katonacsászár, Diocletianus (i. sz. 284–305), aki radikális reformokkal mentette meg a birodalmat. A leghíresebb római császárok egyikeként teljesen átalakította az állam szerkezetét, és nyíltan abszolutisztikus, dominatusnak nevezett rendszert vezetett be. Ő a lényeges emberi készségek és képességek különös megtestesítője.

Legfontosabb reformja a Tetrarchia, a „négyes uralom” bevezetése volt. A hatalmas birodalmat két részre osztotta (keleti és nyugati), és mindkét részt egy-egy rangidős császár, egy augustus irányította, akinek munkáját egy-egy alacsonyabb rangú császár, egy caesar segítette. A cél a hatékonyabb kormányzás és a zökkenőmentes utódlás biztosítása volt. Diocletianus átszervezte a közigazgatást, a hadsereget, és megpróbálta megfékezni az inflációt az árak és bérek maximalizálásával.

Uralkodásához fűződik a Római Birodalom utolsó és legkegyetlenebb keresztényüldözése is, mivel a kereszténységet az állam egységét veszélyeztető tényezőnek tekintette. Húsz év uralkodás után önként lemondott a hatalomról – erre korábban nem volt példa –, és spliti palotájába vonult vissza, hogy zöldséget termesszen. Bár a Tetrarchia rendszere a halála után összeomlott, reformjai stabilizálták a birodalmat és meghosszabbították annak életét több mint egy évszázaddal.

Leghíresebb római császárok – Nagy Konstantin, a hit forradalmára

Constantinus (i. sz. 306–337) a Római Birodalom történetének egyik legmeghatározóbb alakja. A Diocletianus utáni polgárháborúkból került ki győztesen, újraegyesítve a birodalmat. A hagyomány szerint a Milvius-hídi csata előtt látomása volt: egy keresztet látott az égen a „In hoc signo vinces” („E jelben győzni fogsz”) felirattal. A győzelem után a kereszténység elkötelezett hívévé és támogatójává vált.

Legfontosabb tette az i. sz. 313-as milánói ediktum kiadása volt, amely a birodalomban először engedélyezte a keresztény vallás szabad gyakorlását, véget vetve az üldöztetéseknek. Bár nem tette államvallássá a kereszténységet, hatalmas vagyonnal és kiváltságokkal támogatta az egyházat, ami elindította a kereszténység felemelkedését, lehetővé téve az emberi tudat fejlődésének egyik ellentmondásos, de fontos részét. Összehívta az első egyetemes zsinatot Niceában, hogy rendezze az egyház belső teológiai vitáit.

Másik korszakalkotó döntése a birodalom fővárosának áthelyezése volt. A régi görög gyarmatváros, Byzantion helyén egy új, keresztény fővárost alapított, amelyet önmagáról Konstantinápolynak (Constantinopolis) nevezett el. Ezzel a birodalom politikai és gazdasági súlypontja végleg keletre tolódott. Konstantin uralkodása mély és visszafordíthatatlan változásokat hozott, megalapozva az európai középkor világát és a Bizánci Birodalom létrejöttét.