10 legjobb

Leggyakoribb ehető gombák, a 10 legfinomabb gomba Magyarországon. Hazánk erdei és mezői tele vannak gasztronómiai kincsekkel, melyek felfedezése igazi kaland. Az ízletes vargányától a különleges kucsmagombáig, az alábbi összeállítás bemutatja azokat a legkedveltebb fajokat, amelyeket minden gombakedvelőnek ismernie érdemes.

A gombák közkedveltsége és népszerűsége vetekszik Európa legjobb söreivel. Viszont nehezebb felismerni (címke híján☺)! Ismerd meg közelebbről ezeket a természet adta finomságokat, a legfőbb jellemzőiket, lelőhelyeiket és a legjobb elkészítési módjaikat.

A 10 legfinomabb gomba Magyarországon

Leggyakoribb ehető gombák Magyarországon – Nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera)

A nagy őzlábgomba az egyik leglátványosabb és legkönnyebben felismerhető erdei gombánk. Jellemzően erdőszéleken, tisztásokon, ligetes, füves területeken bukkan fel, gyakran magányosan vagy néhányadmagával, nyár elejétől egészen késő őszig. Fiatalon dobverőre emlékeztető, zárt alakja van, majd ahogy növekszik, esernyőszerűen kiterül, kalapja akár a 30 centiméteres átmérőt is elérheti. A kalap felülete barna, pikkelyes, míg a tönkje karcsú és magas, kígyóbőrszerű mintázattal díszített. Egyik legfontosabb megkülönböztető jegye a tönkjén található dupla szélű, elmozdítható gyűrű, amely egyértelműen megkülönbözteti a mérgező, kistestű őzlábgombáktól.

Kulináris szempontból a nagy őzlábgomba rendkívül népszerű. Kellemes, enyhén mogyorós íze és zamatos illata van, a húsa pedig puha, de nem vizenyős. Leggyakrabban rántva készítik el, mivel a panírozott, kisütött kalapok íze sokakat a rántott húséra emlékeztet. A fiatal, még ki nem nyílt gombákat megtöltve is süthetjük, a kiterült kalapokat pedig grillezhetjük vagy akár gombapaprikás alapanyagaként is felhasználhatjuk. A rostos, kemény tönkjét általában nem fogyasztják, de megszárítva és porítva kiváló gombafűszer készíthető belőle, amely levesek és szószok ízesítésére is tökéletes.

A 10 legfinomabb gomba Magyarországon – Ízletes vargánya (Boletus edulis)

Az ízletes vargánya, amelyet sokan az "erdők királyának" tartanak, az egyik legértékesebb és legkeresettebb ehető gomba. Olyan, akár a legérdekesebb múzeumok közül a párizsi Louvre, mindenki hallott már róla, de csak kevesen láthatják rendszeresen. Elsősorban savanyú talajú lomberdőkben és fenyvesekben, főként tölgyek és bükkök alatt terem, nyár közepétől egészen az első fagyokig. Megjelenése robusztus és impozáns: kalapja barna színű, sima és kissé ragadós felületű, átmérője pedig elérheti a 25-30 centimétert is. A tönkje vastag, hordó alakú, és egy jellegzetes, finom, hálózatos minta borítja, a húsa pedig tömör és hófehér, amely vágásra sem színeződik el.

Az ízletes vargánya népszerűségét rendkívüli ízvilágának köszönheti. Intenzív, diós, enyhén édeskés aromája van, amely semmi mással nem téveszthető össze. Sokoldalúan felhasználható a konyhában: frissen sütve, grillezve, levesekben és rizottókban is kiváló, de az egyik legkedveltebb tartósítási módja a szárítás. A szárított vargánya aromája még koncentráltabbá válik, így porítva fűszerként is megállja a helyét. Olaszországban különösen nagyra becsülik, a híres "porcini" néven ismert gombaételek alapanyaga. Érdekesség, hogy a vargányák gyakran rejtőzködnek az avar alatt, így a tapasztalt gombászok nemcsak a szemükre, hanem a jellegzetes kidudorodásokra is hagyatkoznak a keresése során.

A leggyakoribb ehető gombák Magyarországon

Mezei szegfűgomba (Marasmius oreades)

A mezei szegfűgomba egy apró termetű, de annál nagyobb gasztronómiai értékkel bíró gombafaj. Ahogy a neve is mutatja, elsősorban füves területeken, réteken, legelőkön, sőt, akár kertekben és parkokban is megtalálható tavasztól késő őszig, Magyarország legszebb helyei egy részén is. Gyakran nagy csoportokban, íves alakzatban, úgynevezett "boszorkánykörben" nő. Kalapja kicsi, mindössze 2-5 cm átmérőjű, színe a krémszínűtől a világosbarnáig terjed. Lemezei ritkán állók, a tönkje pedig vékony, de rendkívül szívós és rugalmas. Jellegzetes tulajdonsága, hogy száraz időben a gomba kiszárad, összetöpörödik, de eső után újraéled és folytatja a spóratermelést.

Ami az ízét illeti, a mezei szegfűgomba páratlan. Intenzív, fűszeres aromája van, amely sokakat a szegfűszegre emlékeztet, innen is kapta a nevét. Illata annyira jellegzetes, hogy már messziről érezni lehet a termőhelyén. Elsősorban levesek, mártások ízesítésére használják, ahol az aromája teljesen átjárja az ételt. A szívós tönkjét általában nem fogyasztják, csak a kalapját gyűjtik. Kicsi mérete miatt a tisztítása időigényes lehet, de az ízélmény minden fáradságot megér. Szárítva is kiválóan megőrzi aromáját, így egész évben felhasználható fűszerként.

A leggyakoribb ehető gombák – Sárga rókagomba (Cantharellus cibarius)

A sárga rókagomba, vagy népies nevén "csirkegomba", az egyik legkedveltebb és legkönnyebben felismerhető nyári gombánk. Élénk, tojássárgájára emlékeztető színe már messziről feltűnik a lomberdők és fenyvesek mohás aljnövényzetében. Júniustól októberig terem, és gyakran nagy csoportokban bukkan fel. Különlegessége, hogy a hagyományos lemezes gombákkal ellentétben a kalapja alján nem lemezek, hanem ráncos, villaszerűen elágazó erek futnak le a tönkre. Alakja fiatalon domború, majd tölcséressé válik, a húsa pedig tömör és fehéres-sárgás. Nem a ravasz, vicces állatok közé tartozó róka, hanem a színe miatt kapta a nevét.

Illata jellegzetesen gyümölcsös, sokakat a sárgabarackra emlékeztet, íze pedig enyhén borsos, fűszeres. Ez a pikáns ízvilág adja egyedi karakterét, amely hőkezelés hatására megszelídül. A sárga rókagomba húsa roppanós, textúrája még hosszabb főzés után is feszes marad, ezért kiválóan alkalmas raguk, paprikások és levesek készítésére. Jól harmonizál a tejszínes, tojásos ételekkel is. Érdekesség, hogy a rókagomba szinte soha nem kukacos, mivel egy természetes rovarriasztó vegyületet tartalmaz, ami a gombászok számára különösen vonzóvá teszi.

A 10 legjobb gomba Magyarországon – Erdei csiperke (Agaricus silvaticus)

Az erdei csiperke a boltokban kapható termesztett csiperke vadon élő, nemes rokona, amely lomberdőkben és fenyvesekben, különösen az erdőszéli, humuszban gazdag talajon terem nyártól őszig. Megjelenésében hasonlít a termesztett változatokra: kalapja fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik, felülete fehéres alapon finoman pikkelyes. Lemezei kezdetben rózsaszínűek, majd a spórák érésével csokoládébarnára, végül feketére sötétednek. Ez az egyik legfontosabb megkülönböztető jegye a halálosan mérgező gyilkos galócával szemben, amelynek lemezei mindig fehérek maradnak.

Az erdei csiperke legfőbb jellemzője, amelyről a nevét is kapta, hogy a húsa sérülésre, vágásra élénk húsvörös színűvé válik, majd lassan barnul. A leggyakoribb ehető gombák egyike, illata jellegzetes, akár a nyáron virágzó fáké, kellemesen, enyhén ánizsos, íze pedig zamatos, telt, jellegzetesen gombás. Kulináris felhasználása rendkívül sokoldalú, a termesztett csiperkéhez hasonlóan szinte bármilyen gombás étel elkészíthető belőle. Finom levesnek, pörköltnek, de grillezve vagy rántva is remek fogás. Az intenzív íze miatt kevesebb is elegendő belőle, mint a termesztett változatból.

A legjobb gombafélék Magyarországon

A leggyakoribb ehető gombák – Ízletes kucsmagomba (Morchella esculenta)

Az ízletes kucsmagomba az egyik első tavaszi gombafaj, amely már március-április környékén megjelenik, és igazi csemegének számít a gombászok körében. Elsősorban ligetes, nyirkos erdőkben, patakpartokon, ártéri területeken, de néha kertekben vagy bolygatott talajon is felbukkan. Személyes kedvencem, hiszen könnyű felismerni, s a tavasz vele (is) indul. Megjelenése teljesen egyedi: süvege szabálytalanul kerekded vagy tojásdad, felületét méhsejtszerű, mély gödröcskék és redők tarkítják, ami agyvelőhöz hasonló külsőt kölcsönöz neki. Színe a sárgásbarnától a szürkésbarnáig változhat. A süveg és a tönk is belül teljesen üreges, ami fontos megkülönböztető jegye a mérgező papsapkagombáktól.

Az ízletes kucsmagomba gasztronómiai értéke kiemelkedő, süvege csodás, akár a legkülönlegesebb fáké. Különleges, fűszeres, enyhén diós íze és intenzív illata van, amely leginkább a húsételekhez vagy tejszínes mártásokhoz illik. Rendkívül fontos tudni, hogy nyersen mérgező, ezért fogyasztás előtt mindig alapos hőkezelést igényel, legalább 15-20 percig kell sütni vagy főzni. Üreges belseje miatt kiválóan alkalmas töltésre, de gyakran készítik tejszínes raguként, levesként vagy egyszerűen vajon megpirítva is fenséges csemege, illetve tojással együtt. A szárítás az egyik legjobb tartósítási módja, mivel az íze és aromája még jobban koncentrálódik.

Kékhátú galambgomba (Russula cyanoxantha)

A galambgombák népes családjának egyik leggyakoribb és legbiztosabban felismerhető ehető tagja a kékhátú galambgomba. Szinte bármilyen erdőben, lomb- és fenyvesekben egyaránt megtalálható nyár elejétől őszig. Nevét változatos színű kalapjáról kapta, – melynek színe a legjobb magyar festők sokoldalúságával vetekszik – a kékeslilától a zöldes, olív árnyalatokig terjedhet, gyakran foltosan keveredve. A galambgombákra jellemzően a tönkje fehér és pattanva, krétaszerűen törik. Legfontosabb azonosító jegye a lemezeiben rejlik: míg a legtöbb galambgomba lemeze érintésre ridegen törik, addig a kékhátúé rugalmas, hajlékony, tapintásra kissé zsíros érzetű.

Ez a tulajdonsága teszi a kezdő gombászok számára is biztonságos választássá, mivel nincsen mérgező galambgomba, amelynek hajlékonyak lennének a lemezei. Íze kellemesen enyhe, diós, semmilyen kellemetlen vagy csípős mellékízt nem érezni rajta, ami szintén az ehetőségét bizonyítja. Húsa roppanós, és ezt a textúrát a főzés során is jól megőrzi. Sokoldalúan felhasználható: kiválóan alkalmas sütésre, grillezésre, pörköltekbe, levesekbe, de akár salátákba is tehetjük. Mivel nem hivalkodó az íze, remekül átveszi a fűszerek aromáját, így szinte bármilyen gombás étel alapanyagául szolgálhat.

A legfinomabb, leggyakoribb ehető gombák

A leggyakoribb ehető gombák Magyarországon – Késői laskagomba (Pleurotus ostreatus)

A késői laskagomba a természet egyik legnagyszerűbb őszi-téli ajándéka, amely a hideg idő beköszöntével is bátran gyűjthető, gyakran még az enyhe téli fagyok után is. Elhalt vagy legyengült lombos fákon, leggyakrabban fűz-, nyár- és bükkfákon terem, jellegzetes, kagyló alakú, polcszerűen egymás felett elhelyezkedő csoportokban. Kalapja sima, színe a szürkéskéktől a sötétbarnáig terjedhet, széle pedig fiatalon begöngyölt. Lemezei fehéresek vagy krémszínűek, és mélyen lefutnak a rövid, oldalt álló tönkre. Ez a gomba a boltok polcain is megtalálható termesztett változat vadon élő őse. Egy kis testmozgás a természetben hozzá vezethet, jellegzetes élőhelye és külseje miatt viszonylag könnyű felismerni.

Íze rendkívül kellemes és jellegzetes, húsa pedig rugalmas, omlós állagú. Illatában néha enyhe, ánizsos aroma is felfedezhető. A leggyakoribb ehető gombák eme faja érdekes ízű, konyhában rendkívül sokoldalú, textúrája miatt sokan a csirkehúshoz hasonlítják. Remekül lehet grillezni, rántani, paprikást készíteni belőle, de levesekben és wokban pirított ételekben is megállja a helyét. A keményebb, rágósabb tönk részt érdemes eltávolítani vagy apróra vágva felhasználni. Érdekessége, hogy a laskagomba egy ragadozó gombafaj: micéliuma képes fonalférgeket csapdába ejteni és megemészteni, hogy nitrogénszükségletét fedezze.

A 10 legjobb gomba – Gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea)

A gyűrűs tuskógomba az ősz egyik leggyakoribb gombája, amely hatalmas, telepszerű csoportokban jelenik meg elhalt fák tuskóin, gyökerein, de élő fákat is megtámadhat, emiatt az erdészek parazitaként tartják számon. Kalapja mézsárga vagy barnás, felületét finom, sötétebb pikkelyek borítják. A tönkjén egy jól látható, fehéres, gallérszerű gyűrű található, amely a legfontosabb megkülönböztető jegye. Lemezei fehéresek, idővel rózsaszínes-barnás foltokkal. Spórapora fehér, ami lényeges különbség a mérgező, sárgás spóraporú fajoktól.

Gasztronómiai szempontból a gyűrűs tuskógomba megosztó, de sokak által kedvelt. Íze enyhén fanyar, savanykás, de kellemes. Csak a fiatal példányok kalapját érdemes gyűjteni, mert a tönk kemény és rostos. A legfontosabb szabály vele kapcsolatban, hogy nyersen enyhén mérgező, ezért fogyasztás előtt legalább 20 perces, alapos hőkezelést igényel! Ennek elmulasztása emésztési panaszokat okozhat. Leggyakrabban savanyúságnak teszik el ecetes-fűszeres lében, de pörköltnek vagy levesnek is kiváló, ha betartjuk a hosszú főzési időt.

Leggyakoribb ehető gombák – Nyári vargánya (Boletus reticulatus)

A nyári vargánya az ízletes vargánya közeli rokona, és gasztronómiai értékben méltó versenytársa, a legjobb nyári ételekhez használható. Nevével ellentétben már késő tavasztól megjelenik, és egészen őszig terem, főként melegkedvelő lomberdőkben, tölgyesekben és bükkösökben. Megkülönböztetni az ízletes vargányától néha kihívást jelent, de van néhány jellegzetes különbség. A nyári vargánya kalapbőre matt, bársonyos tapintású, és száraz időben hajlamos hálózatosan megrepedezni. A tönkjén lévő hálózatos minta általában kifejezettebb és sötétebb árnyalatú, mint rokonáé. Húsa fehér és vágásra nem változtatja a színét.

Ízvilága rendkívül intenzív, sokak szerint még aromásabb és diósabb is, mint az ízletes vargányáé. Sajnos emiatt a gombát kedvelő rovarlárvák is hamarabb megtalálják, így gyakran már a fiatal példányok is kukacosak lehetnek. A konyhában ugyanúgy használható, mint bármely más vargánya: frissen sütve, grillezve, szárítva, rizottóban vagy levesben is fenséges. Tömör, húsos állaga miatt önálló fogásként is megállja a helyét. A vargányák keresése igazi kincsvadászat, és egy kosárnyi egészséges nyári vargánya megtalálása minden gombász számára felejthetetlen élményt jelent.